Hihetetlen, hogy mire képes az ember. Két honfitársunk ismét nekivágott a sarkkörön túli területeknek, gyalog... ahogy illik.
Ugyanezt kicsiben és itthon is megkísérelheti, aki elég edzetnek és felkészültnek érzi magát, továbbá megfelelő felszereléssel rendelkezik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hízik a jég, ha ilyen marad az idő: márpedig az e heti előrejelzés... szóval hétvégére talán úgy összeáll a Balaton jege, hogy...

Át lehet kelni rajta keresztben-hosszában, de aki csak a part közelét választja az is hallgathatja a csend hangjait a Balaton durrogását.

 

 

 

 

Aki e programok valamelyikére adja fejét soha ne feledje: a jég kiszámíthatatlan, életveszélyes, a baj gyorsan jön, a segítség meg...

No ezekről szólnak az alábbi linkek, hogy ne mondja senki: a balcsi csak nyáron az igazi (csak a cocacola  jó jéghidegen)!

BALATONI JÉGTÚRA

31-éve irta az ÉLET ÉS TUDOMÁNY: A jég  alattomos!
A Balaton télen

A JÉG HANGJAI
Cholnoky Jenő: Balaton

 

Na végre összeállt a jég, hideg is van rendesen: szép téli hétvége elé néztek. Én meg betegen fekszem...

Mert a Balaton télen legalább olyan tágas... lehetőségeket nyújt, mint nyáron: lehet sétálni, csúszkálni a parton, túrázni gyalog és kutyaszánon, sífutni... aztán ott a jég, a kijelőlt helyeken korcsolyázhatsz, betolhatod a fakutyádat, a jégvitprlást, aztán vannak az extrém sportok téliesített változatai... és akkor a hokiról és a csúszkáról még nem is tettem említést, pedig tuti, hogy kihagytam néhány dolgot.

Például a lékhorgászatot, a grogivást és hasonlókat. Akit érdekel a téma íme néhány link:

Balatoni geocaching

Korcsolyázni már századokkal ezelőtt is szoktak Csíkban

Téli sportok (fórum)

Szánhúzás, kutyafogathajtás

Kiteozás télen

Örömmel közlöm, hogy reményeim szerint mától megújult formában ismét elindul a programajánló, mely a bal oldali linkek közül közvetlenül is elérhető. A programokhoz naponta mellékelek egy-egy a régmúlt szép időket megidéző fotográfiát...

Amennyire időmből  telik, igyekszem előre is dolgozni, hogy lehessen (legalább tavasztól) előre tervezni!

Podmaniczky Szilárd: Huszonnégy évszak (őszi napló)

"Az őszi Balaton olyan fölényesen gyönyörű, hogy akinek módjában áll pár napot is eltölteni ott, és mondjuk nem esőnapokat fog ki, érdemes egy esténként befűtött házikót vagy apartmant kivenni, mert ott viszonylatok támadnak. Úgy szokás ezt csinálni, hogy csípőre teszi az ember a kezét, aztán a sík víz felett a túlpart felé réved, talán épp Révfülöp felé. És akkor meglátja a napot, ahogy halad az égen, ezzel együtt meglátja az eget, a vonuló felhőket, ahogy a Föld gömbölyűségét úszva leírják."

"Végre kint vagyunk, a távolságok felbecsülhetetlenek, esténként kozmikusak, egy pillanatra megszólalhat bennünk a vándorfilozófus hangja, aki élete végéig az alapkérdéseket igyekszik tisztázni. Ki vagyok, stb. Kevés olyan hely van Magyarországon, ahol ennyire együtt van a négy alapelem: a tűz (a nap), a víz (a Balaton), a levegő (a levegő) és a föld (föld és hegyek)."

Bármekkora pusztítást is vittek végbe a maguk idejében a törökök, Kővágóörsön kő kövön maradt.

„Kővágóörs a Káli-medence legnagyobb települése, amely Pálköve településrésszel egész a Balaton-partig nyúlik. Állandó lakóinak száma 950 fő.

A község egy ritka geológiai képződményen, a pannon kori tenger megkövesedett homokturzásán épült. A követ évszázadokon keresztül bányászták, kiváló malomkő készült belőle, innen ered a község nevének "kővágó" előtagja. A honfoglaláskor a terület az Örs nemzetség szállásterülete, innen a település nevének második része. A község területéhez középkori elpusztult falvak tartoznak, ma is látható templomromokkal: Ecser, Sóstókál, Kisörs.

Az egykori fejlettséget a Balaton-felvidéken szokatlan, egybeépült házsorokból álló utcakép őrzi. Katolikus, evangélikus temploma mellett zsinagógája is épült, a XIX. század végéig evangélikus algimnáziuma is volt a falunak. A község központja ódon kisvárosi hangulatot áraszt. A ma evangélikusok által használt templom 1264-ben épült, s a XVIII. században barokk stílusban állították helyre. A közvetlenül mellette álló barokk katolikus templomot 1802-ben szentelték fel. A Pálkövére vezető út mellett láthatók a törökök által elpusztított Ecsér falu XIII. századi templomának romjai. A romokat körülvevő szigorúan védett terület halmai alatt az egykori jobbágyfalu házai rejtőznek, feltárásuk után ez lesz az első korhű Árpád-kori magyar falu a Balaton partján. A Petőfi utcában nagyrészt társadalmi munkával helyreállított kisnemesi kúriában nyílt meg a Kisnemesek Kővágóörsön című állandó kiállítás. A pálkövei strand mellett, Bajcsy-Zsilinszky Endrének, az antifasiszta ellenállás mártírjának egykori nyaralójában látható a politikusra emlékező kiállítás. Kővágóörsön a nyár kiemelkedő eseménye a Nagyboldogasszony búcsú augusztus 15-én. Augusztus 20-án, Szent István ünnepén tartják a Falunapokat. Pálkövét szép, árnyas erdőben haladó sárga jelű turistaút is összeköti a Káli-medencével. A piros jelzés Kővágóörs központjából vezet a Fülöp-hegy tisztására, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Tapolcai-medence bazalt tanúhegyeire és a tóra.” (MTI)

Egy szuszra nagyjából ennyi mondható el a jobb és rosszabb időket egyaránt látott településről, melyet több felöl is kőtenger határról.

„A pannon beltenger egykori turzásait, kvarchomokrétegeit kovás kötőanyag cementezte össze. A rendkívül kemény kavarchomokkőtömbök ellenállnak a felszíni pusztításnak. Mint valami megkövesedett nyáj, úgy sorakoznak a tömbök Kővágóörs és Szentbékkálla közelében.” (terebess.hu)

A falu az említetteken túl is rendkívül gazdag történeti emlékkel, földtani, biológiai adottságokkal rendelkezik, hiszen Kál horka előtt a vidéket a rómaiak lakták, a török időkben Ihszán csausz birtoka volt… A Káli medence déli kapujaként nyújt bejárást és rálátást a Balatonfelvidéki Nemzeti Park területére.

„A lakosság megélhetési forrása a XX. Század közepéig a földművelés, szőlészet, borászat, állattartás volt, jelentős céhes ipara, majd kisipara. 1935-ben a község egyik nagyobb birtokosa a Szigligeten lakó Eszterházy János. Nagy jelentőségű volt kereskedelme. A Balaton két partja közötti termékcsere központjaként ismert, Somogytól Vasig bonyolította a kereskedelmet. Híres volt a múlt században gabonapiaca.

Jellegzetes falukép fogadja a Kővágóörsre érkező látogatókat: kőbástya-kerítések, keskeny telken álló okkersárga és téglaszínű házak, néhány telken több lakóház is van. A házak előtt vannak a kiskertek. A házak építőanyaga túlnyomórészt kő, a tetőfedő anyag 1/3 részben nád. Figyelemre méltó, néhány XVIII-XIX. századi parasztház.” (balaton.hu)

Mivel Kővágóörs kitűnő kiindulópontja a Káli medencébe vezető túráknak, kirándulásoknak ajánlatos itt több napot eltölteni. Erre kínál lehetőséget három vendégház.

Pálos-Kúria Vendégház
Tünde Ház Kővágóörs
Goldschmiedt Vendégház

 

Honlap hiányában alább közlöm az önkormányzat és az Internet elérést biztosító közintézmény elérhetőségét is.

Polgármesteri Hivatal, Kővágóörs
8254 Kővágóörs Kossuth u. 1.
T/F: (87) 464-017
Email: kovagoors@axelero.hu

Művelődési Ház és Könyvtár
Cím:
Kővágóörs, Jókai M. u. 49.
Telefonszám:
87/464-383

Kitűnő helyi borokkal a Szakálvin Kft  pincészete szolgál, míg az étkeket a messze híres Káli Vendéglő biztosítja.

Címük:

Kővágóörs, Jókai Mór u. 48.
Kapcsolattartó:
Szabó Zoltán 87/463-016
Telefonszám:
87/463-016

A településen kereskedői hagyományaihoz méltó módon, az év minden szakában, több üzlet (valamint posta!) is gondoskodik napi ellátásunkról.

Óvakodnom kell, nehogy henye szavakkal írjak Balatonhenyéről, merthogy Henye többet érdemel: nem, nem a Henye boroszlánról, nem is a kiváló nedűről a Château Henye Furmint Late Harvest 2000-ről lesz itt szó, hanem magáról Henyéről, arról a településről, amely nevéhez híven kiválóan alkalmas a henyélésre. Ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek, mert kezdik felfedezni, felkapni a helyet. Az amúgy is csodálatos fekvésű, volt nemesi falu csinosodik, a nyaralóvendégek megszerették.

Henyének nincs honlapja, mindösszesen ennyi információt találtam róla:

„A Káli-medence észak-keleti mellékmedencéjének végén, a Dobogó-patak partján 180 lakos otthona ez az Árpád-kori apró település. Csak közúton érhető el, a Balaton-parttól, Zánkától 11 km távolságra. Bár Henyén megállni látszik az idő, néhány módos porta a község nemesi múltjára emlékeztet. Központjában a helyi méretekhez képest óriási neogótikus templom áll, melyet a 20. század elején építettek a lerombolt középkori helyébe. A falu északi végétől 250 méterre lévő kőfalak nyomai egy Árpád-kori pálos kolostor emlékét őrzik. Az északra, Kapolcs irányába vivő sárga turistajelzés látványos, romantikus sziklafal mellet vezet. A "Törökök halála" szikláknál a népmonda szerint egy csapat eltévedt török lovast szorítottak itt a szakadékba az őket üldöző henyei nemesek.” (MTI)

Henye arról is nevezetes, hogy a Művészetek Völgyébe tartó, Zánka irányából érkező autósok rendszerint erre tartva igyekeznek lerövidíteni az utat, nem sok sikerrel. A terepjáróval, traktorral, lovas kocsival járható düllők többnyire kifognak a városi flasztert szokott járgányaikon. Két keréken és gyalog viszont a térképen is jelzett, de nehezen követhető út helyet az irány tartása javallott. (Bővebb felvilágosítással és mértéktartó árakkal a helybéli kocsmában szolgálnak!)

Szállás:

Bodor Ház

Julia Porta

Ne tessék elfeledni, mától ősz van. Az időjárás is, mintha dafke jelezni kívánná ezt. Azonban: van egy öregúr, aki 100 évre visszamenőleg elemzi a meteorológiai adatokat – régóta követem munkásságát és azt kell mondjam: megbízható – és ő azt prognosztizálja, hogy november első hetéig gyönyörű időnk lesz, ezt követően úgy nov. 15-ig ismét, azután pedig hideg és csapadékos időszak elé nézünk. Van még tehát két-három szép kirándulóidős hét a tarsolyunkban. Használjuk ki és kóstoljuk meg a mustot, meg a tavalyi bort.

Gyönyörű az idő itt a Balatonnál és az előrejelzés szerint így is marad vasárnapig. A víz ugyan alig 18 fokos, de nem kibírhatatlan. Túrázós, piknikezős, gyönyörű időnk van! Vigyázat: a sátorban alvás már húzós: legalábbis éjszaka.

A blogírás Magyarországon még passzió számba megy, miközben az on-line műfajban magukat a blogban is reprezentáló szakemberek pénzt keresnek (s talán találnak is azzal), hogy megpróbálják rávenni az üzleti szférát, ne hagyják ki számításaikból e területet. Magam afelé tendálok, hogy megélhetési forrássá is tegyem bejegyzéseim halmazát, ha már annyi időmet elveszi. Hogyan? Majd elmondom innen a Balaton partjáról. A szezon derekén július 15-én jöttem és az itt feltáruló lehetőségekben nem csalatkoztam. (Azt persze mégsem írhatom, hogy jobb a helyzet, mint valaha… Azonban a realitásoknál maradva: inkább kecsegtető, mint reménytelen.) Mondom mindezt úgy, hogy május óta, az itt viszontlátott hírek semmi jóval nem biztattak, biztatnak… De fél éven belül változhatnak! Hiszek ugyanis az önszerveződés, a belátás erejében. Elégségesnek tűnik ehhez a települések döntéshozóinak, vállalkozóinak, és azoknak az összefogása, akik jobban szeretnek itt élni, lenni vendéglátóként és vendéglátottként, mint másutt. S hogy ebben egy, vagy nagyon sok blog hogyan fog, hogyan tud segíteni? Most ezen gondolkodom (ezért még egy-két napig, talán egy hétig ritkábban foglalom össze: mi is történt a Balatonon és vonzáskörzetében, de türelem, már érlelődik az ötlet: miként segíthet blogom a Balatonnak. Az elképzelésem a régi, alapjaiban mit sem változott, a megvalósítás hogyanja viszont sokat finomodott…)

Tetszik, vagy sem: vége a szezonnak, ennek a nyárnak. A fecskék (huss) egyröptében eltűntek: nem készültek, mint gyakran szoktak (póznától – póznáig gyülekezve, hangoskodva). Megjegyzem (zárójelben) vannak még figyelő szemnek partiak, ők úgy tűnik később kelnek útra. Holnap – holnapután: ki tudja? A nap azonban, (napról napra) rövidebb mostanság. Behűvösödött az idő is, már hiába jó, ha akar. Egyszercsak őszre fordult és úgy maradt. Ezért van, hogy a színek visszatükröződése lehangolónak látszik: oda a ragyogás, a keménység. Lágyulnak a fények (a tények): a kövek, növények, vizek még nem reagálnak, kivárásra játszva, tartják formájukat: nem barnulnak, mohásodnak, nem próbálnak még változni. De rögvest megérzik az idők szelét: oda a virágillat, a tarlóé maradt és a friss musté, ahogy az emberek összébb hajolnak. Koccintani erre az évre, a jövőre és múltra. A délnek, a mediterránnak most egyenlőre ennyi jutott. Nincs maradása. Az északra tartók: németek, dánok, svédek (a madárfajtákhoz annyira nem értek, hogy rendszámról felismerjem őket) maradnak itt, velünk. Mint a remények: hogy lesz még búzánk, lágy kenyerünk, borunk és békességünk. Vagyunk mi (a gondolat partján) a Balatonon, mely jelentem: (Lenin előtt és után szabadon) volt, van lesz.

A völgybe továbbra sem sikerült eljutnom, akik voltak a szokásos vasárnapi tömegelésről számoltak be: kocsival indultak, leparkoltak kellő távolságra, gyalog be Kapolcsra: fél óra, programjuk a vásárlásban, nézelődésben, ismerősök felbukkanásában merült ki, Lajkó Félix este 11-től kezdett, drágállották a napidíjjal együtt érvényes jegyet, tekintve a késői kezdést, ilyenek…
Visszasírták a régi szép időket, mikor még nem kapták fel a helyet, így ők is jobban elfértek, de bíztak a hétfőben… Gondoltam magam is velük tartok, de a borongós hétfő reggel kilátásai másfelé terelték elhatározásomat. Összefoglalom azt, amit a szomszédban, a Káli medencében láttam, hallottam, tapasztaltam az elmúlt héten lezajlott rendezvénysorozaton, a Káli Napok – Káli Vigasságok alatt.
Az első négy nap – eltekintve a rutin kínálta megoldások hiányától – mondhatni profi módon zajlott, a helyszínek és a programok megállták a helyüket, csúszások, persze menthetetlenül előfordultak.
A kékkúti szervezők talán kissé túllőttek a célon mikor a faluból elterelni kívánták az ásványvízüzem közelsége miatt, kamionokkal terhelt közúti forgalmat, de végül elfogadták a szomorú tényt: erre nem kaptak engedélyt! Minden esetre – szerencsére - egy kutyán kívül senkit nem ütöttek el a lebeszélés ellenére arra haladók. A harci bemutatók során egy kisebb sérülés történt a sebesülés azonnali ellátása mellet. A vendéglátásra nem lehetett panasz, az árak valóban elviselhetőek voltak, a programok ingyenesen látogathatók, a helyi tömegközlekedést biztosító két lovas fogat elégségesnek bizonyult. Talán az információs táblákból lehetett volna több és pontosabb, de például vécéből és tusolóból a község minden pontjára bőven jutott. Helyben kevesen táboroztak, de kiadó szállás nem maradt a környéken. A település gyertyafénnyel megerősített közvilágítása tetszetős és kielégítő megoldást kínált. A legfőbb gondot a programszínhelyek közötti – hangosítások – áthallása okozta, de elsőre ezt a kellemetlenséget mindenki természetesnek vette. A nagyszínpadi programok befogadóképessége elégségesnek bizonyult, mivel a látogatók egy része meg sem próbált bejutni az esti fizetős produkciókra, a fűben heverészve, vagy a környező kocsmák valamelyikének lócáin ülve fülelte le a fellépők dallamait.
Kékkút tehát európai mércékkel mérve is jól szerepelt, minden tekintetben – csak gratulálhatunk a szervezőknek.
Salföldön folytatódott a Káli Napok – Káli Vigasságok, ahol a falu két napon át, a kékkútinál szerényebb kiadásban ott folytatódott, ahol amazok befejezték, a hangulatra ott sem nem lehetet panasz, különösen a hajnalba nyúló mulatságok vittek színt a kocsma előtti kis tér életébe.
Mindszentkállán a helyi borászok ingyenes kóstolóját kihagyni vétek lett volna, ezért az ottani eseményekre is adódott némi rálátásom: annyit tapasztaltam, hogy a helyiek nem igen tudtak arról: mi is történik az ő kis falvukban valójában, de mire rájöttek, bele is jöttek, hagyták, hogy magukkal sodorják őket az események, s ez történt később Kővágóörsön, Szentbékkállán, Köveskálon is.
Ennek pedig az a tanulsága, hogy nem szabad időben és térben egymást követő rendezvénysorozatban gondolkodnia a Káli Napok - Káli Vigasságok szervezőinek, mert így az egésznek „falunapok sorozata” hangulata lett végül.
Lehet, hogyha rövidebbre, egy hetesre szűkítik a Káli Napok folyamát és a legjobb teljesítményt nyújtó Kékkútra alapoznak, s a többi helyszínen speciális és alternatív, tehát párhuzamos kiegészítő programokat kínálnak, mindannyian jobban járnak. Ez esetben a medence egésze esne folyamatosan a figyelem középpontjába, és a – jövőre várható nagyobb – érdeklődés sem terhelné meg jobban egy-egy település életét, az ott és a környéken található természeti, építészeti kincsek is ezáltal hangsúlyosabbak, láthatóak, megtalálhatóak maradnának. Ehhez feltétlenül javítani kell a települések egymásközti és kifelé irányuló kommunikációján, az információs táblák és pontok rendszerén. Mert annyi biztos csupán: amennyiben a média is kegyeibe fogadja a Káli medence ünnepét, a vigasságot továbbra sem mérik majd szűkmarkúan.
Ami még feltétlenül kiemelendő: a térség összefogása példaértékű abban a tekintetben is, hogy az anyagiakat önerőből teremtették elő, nem vártak és nem kaptak állami támogatást, s ez nem ment a színvonal rovására. Magyarul: legközelebb, talán rövidebb időre, ugyanit, biztosan találkozunk, mi, akik most itt voltunk, mert Káli Napokban és Káli Vigasságban bizony nem volt hiány!

Ma kezdődik a Művészetek Völgye, írhatnám: pedig a valóságban, már több mint tucat éve kezdetét vette és csupán szezonon kívül szünetel. A mostani „bekezdést” is hosszas előkészítő munka előzte meg, gondolom. Az igazat megvallva, még soha nem jártam abban a völgyben, ahol ezek az események zajlottak, és történnek, csak a média tudósításai, ismerősök beszámolói alapján van elképzelésem: milyen is lehet, lehetett. Ebben az évben már nem maradhat ki, leérek, beérek oda is.
A szomszédban, a Káli medencében azonban sokszor és sokat voltam, egyszer el is határoztam, átugrok Kapolcsra bicajjal, de útba esett Henye és bizony ott ragadtam, a völgytől egy ugrásnyira henyélni, ha már úgy hozta a sors. Maradva a medencénél: nem igen értettem, miért nem lehet „völgyé” varázsolni, hiszen minden adottsága ellenére, ez a tájék a gyalog és kerékpárral túrázók, gépkocsival, motorral, jobb esetben lóval portyázók terepe volt és lesz… Kérdezgettem a helyieket, de nem volt benne köszönet: az őslakosok nem értették miért jó az, ha mindenféle emberek elözönlenek egy falut, néhány napig ott dajdajoznak aztán tovább állnak, a környéken nyugalmat kereső ingatlantulajdonosok és „újlakaosok” pedig osztották nézeteiket, sőt… Mindezek után meglepett, mikor kósza hírek nyomán értesültem arról, hogy valaki, vagy valakik „fesztiválszervezésbe” kezdtek, pont ott, a Káli medencében, pont a kapolcsi rendezvényt megelőző időpontban. Mondhatni, nem is tudott erről senki, magam is az Interneten leletem a programtervezetre, ami első és többszöri ránézésre is merészen csábító volt. No, ezt megnézem magamnak, úgy is terveztem, ebben az időszakban „mártózom” meg a medencében.
Sikerült időben leérnem, a megnyitón – mint láthatjátok – jelen lennem. Azonban magukkal ragadtak az események, annyira rokonszenves volt a történet, hogy azonnal beálltam önkéntes segítőnek és… Nem maradt időm – on line - megosztani veletek mi minden történt és történik még. Bár lehet, felesleges párhuzamot vonni Kapolcs és Kékkút között, abban van némi hasonlóság, hogy ugyan települések összefogásáról, tehát több helyszínről van szó, mégis a két település frontembere ez ügyben elszánt, azaz meghatározó személyiség, ezáltal a völgy és a medence központjait törvényszerűen lakhelyük jelenti.
A Művészetek Völgye talán túlnőtte magát, túl sok igénynek, sokaknak akar megfelelni, a Káli Napok – Káli Vigasságok megtalálta a helyét, megtalálta közönségét, nem voltak sem sokan, sem kevesen, csupán annyian, hogy még legyen idejük és módjuk megismerni, felismerni egymást. (Persze Kapolcs is ilyen lehetett anno, nem tudhatom, és egyébként is: elfogult lehetek, mert nekem ez a medence nagyon bejön, és maradok huszonötödikéig, míg el nem indulok völgyelni.)
És tessék, már megint nem sikerült a lényegről írnom, mi is volt, mi is lesz még itt a Káli Napok – Káli Vigasságok keretében, de majd, legközelebb… Ma Kővágóörsre!

Mit láttam és mit nem a Káli Napok – Káli Vigasságok megnyitóján és azt követően?

Vannak dolgok melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ilyesmi lesz bizonyára a Káli Napok – Káli Vigasságok is. De hogy képben legyünk, viszek magammal kamerát. Ez pedig azt jelenti, hogy tizenötödikétől naponta jelentkezem helyszíni „tudósításokkal”, képes élménybeszámolókkal: tehát addig is ízelítőül KandiKÁL.

Elérkezett-e végre az idő, hogy beinduljon a balatoni szezon, hogy leinduljunk a Balatonra? Mert, akárki mondjon bármit, hogy szezon legyen, ahhoz mi is kellünk…
A jelek szerint a nyugatiak - vagy pontosabban az északiak előőrsei - már lent portyáznak, felderítést végeznek, és ha azt tapasztalják, hogy nincs tömegnyomor a strandokon, az árak talán csak az inflációt követve emelkedtek, hogy egyre több helyen ingyenessé vált a parkolás, hogy végre tényleg a kedvükben akarnak járni, hogy a tó mélysége, vizének minősége kitűnő, hogy a parton mindenfele egymást érik a programok, hogy egyre kevesebb helyen akarják levenni az embert, akkor ők jönni fognak, hiszen a Balaton így a legjobb tavak egyike lesz, marad Európában, ha nem az egyetlen, ilyen, közel és távol. Mert ekkora vízfelület, ezekkel a természeti adottságokkal, kevés van. Mert ők a Balatonra nem, mint egy nagy strandra gondolnak. Ők tudják, hogy itt rossz időben is pihenhet, kikapcsolódhat, szórakozhat: feltöltődhet, aki akar. Ők tehát jönni fognak…
Mi meg? Inkább külföldre indulunk, távoli tájakra, ahol nem válthatjuk be az üdülési csekket, ahol kevesebb kedvezményt vehetünk igénybe, ahol kézzel-lábbal értettjük meg magunkat, ahol nem tudjuk milyen program van aznap este, a szomszédban… lelkünk rajta! Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy amennyiben valaki komolyan gondolja, hogy - például az Internetet igénybe véve – megpróbál az amúgy bőséges szálláshely, szolgáltatás, rendezvény kínálatban tájékozódni, vagy ezek mentén egy saját, önálló programot kialakítani, nos az könnyen legyinthet: lemegyünk és majd lesz valahogy! Egyvalami ugyanis hiányzik, hiánycikk a Balatonon: a helyiek összefogásának képessége, annak belátása, hogy egymásra vannak utalva, hogy a szomszédos és szemközti és a mögötti települések, az ide érkezők szemében nem, mint színvonalas és gagyi, jobb, vagy rosszabb helyek rögzülnek, hanem mint egész, mint: ilyen, EZ a Balaton! Ezért - mondjuk a rendezvényeknél maradva - nem ártana, már a tervezés szakaszában egyeztetni: ki, mikor, mit, miért (miért ne?) mennyiért és hogyan. Így nem fordulhatna elő, hogy bizonyos időközönként szinte mindenütt, ugyanaz van, ugyanúgy… később pedig semmi, néhány napi dög unalom. (Hajóval, vonattal, biciklivel, de busszal, kocsival is: a Balatonon nincsenek távolságok…)
Sebaj, majd talán jövőre okosabban vágnak bele a szervezők, az érdekeltek. Mi meg addig is eldönthetjük, megér-e mégis egy hosszú hétvégét a mi Balatonunk. Aki gondolkodóba esett nézzen rá naponta ezekre az oldalakra, hátha kedvet kap a leruccanáshoz.

Tehát elkezdődött, huszadikával a szezon. A már a helyszínen tartózkodó kémeim jelentése szerint sehol senki, semmi felfordulás, csend és béke honol: legalábbis az északi parton. Tehát, van mit ráfogni a tavalyi vízállásra, az időjárásra… Van min elgondolkodniuk turizmus illetékes marketingeseinek: hogyan tovább Balaton?

Mint jeleztem, ugrásra (indulásra) kész vagyok. A kérdés csupán az: a Balatonnak melyik szegletével kezdjem a tó (a téma) körbejárását. Virtuális kalandozásaim (korábbi személyes élményeim) kapcsán, egyértelműen kiderült számomra, jobban vonzza érdeklődésemet a nagy víztől távolabb eső települések némelyike: sokáig kacsingattam Tengődre (déli part, somogyi dombok között), de választásom végül nem egy eldugott falura, vagy felkapott városra esett, hanem egy olyan térségre, mely jól jellemzi a jelenlegi balatoni helyzetet. Ez pedig a Káli medence.
Miért? Mert a napokban jelentették be a 15 éve példaértékű módon működő Művészetek Völgyének szervezői, hogy bajban vannak: 160-ból 52 hibázik, azaz ennyi millió kellene még a fesztivál zökkenőmentes megrendezéséhez. Ugyanekkor bukkantam rá Kékkút jól eldugott (a keresők találati listájának sereghajtói között) honlapjára, melynek „események” menüjében ráleltem arra, ami egy újságírónak is téma lehetne, nemhogy nekem.
Az van, hogy a Művészetek Völgyének tőszomszédságában, Balaton felöli bejáratában elterülő (eddig „csupán” természeti, történeti, és építészeti kincseiről méltán ismert) medence települései Csipke Rózsika álmukból felébredve összefogtak, és talán a kapolcsi csoda sikerét megirigyelve, (a mintát követve) fesztiválszervezésbe fogtak. Mindeközben (miközben) a kapolcsiak (talán mert túlnőtték lehetőségeiket) kifulladóban. Ráadásul a programok nem ütik egymást, az egyik hagyományosan „összművészeti” a másik amolyan népi „örögségfesztivál” jelleget ölt. Ez utóbbi azonban nem csak térben nőtt hozzá a Művészetek Völgyéhez, de időben is megelőzi, „előjátsza” azt, ami marketing szempontból mondhatni: ügyes!
Namost: mi lesz ebből? A szomszéd (vég)várak rendszere erősíti egymást (kitörési pontokat vázol fel a hogyan tovább a Balaton-marketinggel című össznépi stratégiai játék képzeletbeli játékmezőin), vagy: egymásnak esnek? (A kapolcsi szervezők tudtak a „Káli Napok – Káli Vigasságok” előkészületeiről? Hogyan és miért kerültek pénzzavarba? Miből finanszírozzák és mennyiből a káliak saját rendezvényüket?)
Szóval vannak kérdések, programok, lehetőségek szép számmal: kár lenne kihagyni (kihagynom) ezt. Na ezért! Oda megyek, megnézem magamnak testközelből ezt! Mert mindez a Balatonról és a térség jövőjéről szól.

Ismét: kint még sötét van, sötét ital gőzölög a pohárban, Bach van, számítógép van, tehát reggeli blogírás. Néhány napra úgy lebetegedtem (nyílván a kimerültség is közrejátszott ebben), hogy nem voltam abban a helyzetben… szóval nem volt blogírás, de még papír fecnikre vetett szavak sem. Lázálmok voltak mindezek helyet, kósza gondolatok keveredtek irracionális kulisszák közé. De jelentem megmaradtam, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam. Illetve nem egészen: rövidesen helyet cserélek, útra kelek, mint terveztem. Vár a Balaton. Én is várom már, hiszen más érzés a helyszínről tudósítani, testközelből, mint virtuálisan. Pedig… Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a mai világban akár a Holdról is lehet BalatonBlogot írni: több ezer kép van a neten, a helyi jelentőségű hírek, történések a világ bármely tájáról elérhetőek, csakhogy ez, amit az utóbbi időben művelek, mégsem ponyvaregényírás, a hely sajátos varázsa, érintése nélkül könnyen hiteltelenné, pontosabban ihlettelenné válik mondandóm lényege… Azt hiszem, kezdem kitanulni a műfajt, megtaláltam benne magam: már nem keveredik szezon és fazon, minden a helyére került.

Sajnos ilyenkor hét elején elapadnak a hírek. Pedig kizárt dolog, hogy egy hétvégén, kevesebb említésre méltó esemény történik a Balatonon, mint egy hétköznapon. Arról van szó csupán, hogy az újságírók is pihenni próbálnak… aztán hétfőn utánajárnak, lejegyzik mi is volt az elmúlt napokban: kedden jellemzően két napra való reggeli hírt közlök ennek köszönhetően.
Nos, mindezek miatt remélem, előbb utóbb kialakul itt egy közösség, mely a zsurnalisztáktól függetlenül aktivizálja magát, tehát naprakészek leszünk… tudni fogjuk, melyik településen milyen volt a tegnapi rendezvény, sőt… Miért hagyatkoznánk csupán a hírgyártók közléseire? Engem személy szerint érdekelne, ki, hol mekkora halat fogott, milyen praktikákat vetett be, hiszen jó tudni ezekről, ha pecázni indul az ember. Jó lenne továbbá tudni, hova érdemes betérni: hol főznek jó kávét, melyik fagyaltozóban (hozzáadott érték!) szépek, kedvesek a pultos lányok, fiúk, melyik vendéglőben mit érdemes rendelni, melyik strandot válasszuk, és miért… És így tovább. Naponta közöljük az aktuális programokat, a vitorlásversenytől, az egyházzenei koncerteken át a kiállításokig. Jó lenne tudni például a hétvégén lezajlott vitorlásversenyeken ki nyert és miért, milyen volt a falunap, a borverseny, a juniális… Mert ezekről, érthetetlen okból nem találni semmilyen információt, pedig… Programdömping van, nem lehet panaszra okunk, rossz időben sem kell unatkoznunk: ha helyben nem is, de a szomszéd településen, szemben a túlsó parton. Igen ám, de érdemes – ezekre ellátogatni?
Erről kellene meggyőzni magunkat, másokat. Az is bizonyára sokakat érdekelne, például melyik híresség, hova jár nyaralni, hogy tölti szabadságát a parton… Merre és miért érdemes kirándulni, mit kell feltétlenül megnézni? Van tehát miről írni, fotót küldeni, MMS-t, SMS-t, e-mailt. Kérésre közvetlen hozzáférést biztosítok e felülethez is! Tehát: várom a jelentkezőket, tiszteletbeli tudósítóinkat! Blogtársakat.

Hozzáértők: meteorológusok szerint az idei nyár hűvösebb, csapadékosabb lesz a tavalyinál. Ez a Balaton szempontjából jó hír! Tovább nő a vízszintje, kevésbé párolog el, ami bele kerül, kevesebb turista menekül vizébe hűsölni, tehát a halak, békák, madarak, a vízi és vízparti növények mindennapjait kevésbé háborgatjuk majd!
A vitorlázók is örülhetnek, nem kell homokpadoktól tartaniuk, szabadabban foghatják be a szelet.
A pecások? Nekik sem mindegy: ami jó a víznek, az nekik is jó!
A turizmusból élők kesereghetnek: így a szezon kezdetén látható, hogy gyenge a felhozatal… és a kilátások sem biztatóak! Aki melegebb égtájra vágyik az elhúz valamelyik fapadossal délnek, oda, ahol olcsóbban – vagy majdnem ennyiből - kijön, mint ugyanannyiból e tájakon. Biztosan, egyedül a Balaton-lakók, az üdülőtulajdonosok, a szakszervezetileg ide beutaltak maradnak, jönnek-mennek a partra. Kevesebb ember tülekszik majd a strand és diszkó bejáratoknál, szellősebben férnek el egymás mellet a teraszokon: nem kell majd vadászni a helyet, csak kényelmesen helyet foglalni és várni a vendéghiány miatt egyre szinvonalasab kiszolgálást.
És ez itt a lényeg: a Balaton Európa egyik legszebb víztükre, kiváló a tó vízminősége „inni lehet belőle”. Gazdag élővilág és kulturális örökség övezi, nincs mitől tartani tehát: a Balaton marad, csupán a gagyi felett járt el az idő, azt mossa el a vihar, söpri el az új idők szele. Az EU csatlakozással elmozdultunk a minőség felé, az európai színvonalú vendéglátás nem időjárásfüggő: ami jó 32 fokban az 26 fok körül is jó. És a mi szokásaink, igényeink is változnak talán: a jövőben a Balatonról nem csak a pancsolás, a lángos, a langyos sör és az esős időben unalomig nézet hordozható Junoszty tévék jutnak eszünkbe.
Egy friss felmérés szerint a balatoni programok között a második helyen a kirándulás áll… És a kényszerű, de üdvös változásoknak senki nem áll útjába. Sok színes program, jó tájékoztatás és vendégszeretet: ez a recept a világ más tájain is bevált. Kevesen talán többet kapnak, mint sokan korábban: ennek híre mehet! A fizetőképes keresletet pedig ez a tény növelheti. Kompenzálásként pedig adott az utazási csek, amit csupán el kell fogadni…
Van fantázia a Balatonban! Aki nem hiszi, járjon utána és érezze magát otthon a partján, hiszen „itthon, otthon van”!