Elérkezett-e végre az idő, hogy beinduljon a balatoni szezon, hogy leinduljunk a Balatonra? Mert, akárki mondjon bármit, hogy szezon legyen, ahhoz mi is kellünk…
A jelek szerint a nyugatiak - vagy pontosabban az északiak előőrsei - már lent portyáznak, felderítést végeznek, és ha azt tapasztalják, hogy nincs tömegnyomor a strandokon, az árak talán csak az inflációt követve emelkedtek, hogy egyre több helyen ingyenessé vált a parkolás, hogy végre tényleg a kedvükben akarnak járni, hogy a tó mélysége, vizének minősége kitűnő, hogy a parton mindenfele egymást érik a programok, hogy egyre kevesebb helyen akarják levenni az embert, akkor ők jönni fognak, hiszen a Balaton így a legjobb tavak egyike lesz, marad Európában, ha nem az egyetlen, ilyen, közel és távol. Mert ekkora vízfelület, ezekkel a természeti adottságokkal, kevés van. Mert ők a Balatonra nem, mint egy nagy strandra gondolnak. Ők tudják, hogy itt rossz időben is pihenhet, kikapcsolódhat, szórakozhat: feltöltődhet, aki akar. Ők tehát jönni fognak…
Mi meg? Inkább külföldre indulunk, távoli tájakra, ahol nem válthatjuk be az üdülési csekket, ahol kevesebb kedvezményt vehetünk igénybe, ahol kézzel-lábbal értettjük meg magunkat, ahol nem tudjuk milyen program van aznap este, a szomszédban… lelkünk rajta! Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy amennyiben valaki komolyan gondolja, hogy - például az Internetet igénybe véve – megpróbál az amúgy bőséges szálláshely, szolgáltatás, rendezvény kínálatban tájékozódni, vagy ezek mentén egy saját, önálló programot kialakítani, nos az könnyen legyinthet: lemegyünk és majd lesz valahogy! Egyvalami ugyanis hiányzik, hiánycikk a Balatonon: a helyiek összefogásának képessége, annak belátása, hogy egymásra vannak utalva, hogy a szomszédos és szemközti és a mögötti települések, az ide érkezők szemében nem, mint színvonalas és gagyi, jobb, vagy rosszabb helyek rögzülnek, hanem mint egész, mint: ilyen, EZ a Balaton! Ezért - mondjuk a rendezvényeknél maradva - nem ártana, már a tervezés szakaszában egyeztetni: ki, mikor, mit, miért (miért ne?) mennyiért és hogyan. Így nem fordulhatna elő, hogy bizonyos időközönként szinte mindenütt, ugyanaz van, ugyanúgy… később pedig semmi, néhány napi dög unalom. (Hajóval, vonattal, biciklivel, de busszal, kocsival is: a Balatonon nincsenek távolságok…)
Sebaj, majd talán jövőre okosabban vágnak bele a szervezők, az érdekeltek. Mi meg addig is eldönthetjük, megér-e mégis egy hosszú hétvégét a mi Balatonunk. Aki gondolkodóba esett nézzen rá naponta ezekre az oldalakra, hátha kedvet kap a leruccanáshoz.