Íme lássátok eztet szereztem, útra jó, murvára nem, ott tolni lesz ildomos.
Próbaútra Balatonhenyére fel! (Ha vannak szép csengésű településnevek a Balaton körül, kedvencemen Tengődön túl, nos Henye az.) Kissé kemény a nyereg az utóbb székhez szokott alsómnak. Ha Salföld a medence egyik széle, akkor Henye, Monoszlóval a másik vége. Nem nagy út, de innen is onnan is emelkedik, majd lejt visszafelé.

Ha nem lenne a térképen, meg sem találnánk, (amit tudni illik a településről azt korában összefogtam itt) úgy búvik meg egy neki szánt völgyben. Köveskál felöl műúton érhető el, annyi dolgunk van csupán, hogy tekerünk és keresünk, éleslátás és gyakorlat kérdése mikor vesszük észre a zöld mögé rejtőző templomtornyot.

Az utolsó pár száz méter hozza meg azt a képet, mely örökre beivódik a helyről. Neogot, az angol lányregények, majd a fekete-fehér vámpírfilmek dermesztő helyszíne lehet, ködös hajnalokon. Ma már senki meg nem mondja, miért bontották el a század elején a régit, mi volt az a rontás… Van kisebb, temploma is.

Zsákfalu lévén innen nincs vissza, csak a földutak, ha nem esett, Kapolcs és Monoszló iránya is vállalható.
A kisnemesi hely jelleg az utóbbi évek újjáépítései, új építései láttán, válik láthatóvá, de a kocsma und bolt faluképi jelentősége tagadhatatlan.

Amiben Balatonhenye más, vagy több a környező településeknél, az a főutcát kettéosztó patak csörgedezése, a kristálytiszta hűs víz jelenléte.

(A folyásra több malom épült, a zubogásból ma is hallható hol az itteni, volt.)

Ki ne feledjem a forróságban enyhet adó (kék) kútat, a templommal átellenben, a környéken számtalan gyalogtúra lehetőség, hegyi tavak, gomba lelőhelyek, megkeresendő vén fa, gazdag  növény és madárvilág…

Elvégre a nemzeti park területén lennénk, bár a hírek szerint egy korábban média értékesítésben érdekelt cég újra kívánja nyitni a bányát, hogy beszálljon a nagy autópálya biznyákba. Nos, ha ezt a hatalmasok engedik, az a nyugalom már nem lesz az, ami ma Henyét oly álmossá teszi. Kirobbanthatják a csendből.