Miért? Mert a napokban jelentették be a 15 éve példaértékű módon működő Művészetek Völgyének szervezői, hogy bajban vannak: 160-ból 52 hibázik, azaz ennyi millió kellene még a fesztivál zökkenőmentes megrendezéséhez. Ugyanekkor bukkantam rá Kékkút jól eldugott (a keresők találati listájának sereghajtói között) honlapjára, melynek „események” menüjében ráleltem arra, ami egy újságírónak is téma lehetne, nemhogy nekem.
Az van, hogy a Művészetek Völgyének tőszomszédságában, Balaton felöli bejáratában elterülő (eddig „csupán” természeti, történeti, és építészeti kincseiről méltán ismert) medence települései Csipke Rózsika álmukból felébredve összefogtak, és talán a kapolcsi csoda sikerét megirigyelve, (a mintát követve) fesztiválszervezésbe fogtak. Mindeközben (miközben) a kapolcsiak (talán mert túlnőtték lehetőségeiket) kifulladóban. Ráadásul a programok nem ütik egymást, az egyik hagyományosan „összművészeti” a másik amolyan népi „örögségfesztivál” jelleget ölt. Ez utóbbi azonban nem csak térben nőtt hozzá a Művészetek Völgyéhez, de időben is megelőzi, „előjátsza” azt, ami marketing szempontból mondhatni: ügyes!
Namost: mi lesz ebből? A szomszéd (vég)várak rendszere erősíti egymást (kitörési pontokat vázol fel a hogyan tovább a Balaton-marketinggel című össznépi stratégiai játék képzeletbeli játékmezőin), vagy: egymásnak esnek? (A kapolcsi szervezők tudtak a „Káli Napok – Káli Vigasságok” előkészületeiről? Hogyan és miért kerültek pénzzavarba? Miből finanszírozzák és mennyiből a káliak saját rendezvényüket?)
Szóval vannak kérdések, programok, lehetőségek szép számmal: kár lenne kihagyni (kihagynom) ezt. Na ezért! Oda megyek, megnézem magamnak testközelből ezt! Mert mindez a Balatonról és a térség jövőjéről szól.