Azt azért nem reméltem, hogy megnyerem a "A hely szelleme" kategóriát, meg jobb is másodiknak lenni, amióta láttam a Tűzszekerek c. filmet, ahol Herold, v. hogy hívták, ugye nyer: ott ül az öltözőben és néz maga elé. Mert, utána a címet meg is kell védeni. Másodiknak lenni olyan, hogy akár lehettél volna utolsó, mégsem lettél és mégis ott vagy a dobogón,valljuk be jó érzés. Nem több, nem kevesebb. (100 méteren ma már századmásodpercek is... nekem a 800 volt kedvencem, 3000-en.)
Meghát nem érzed gagyinak, (a győztest mindig megszólják valamivel) érzed magad mögött a kifutott teljesítményt. Csupán negyedik nem szerettem volna ismét lenni.
Gratulálok a többieknek: szívesen olvasom őket. Remélem lesz mit.
Amúgy meg érdekelne mire jó egy ilyen elismerés? Egy napló viszont nagyon megérdemelte, a hely szelleme szempontjából: a kisvárosi nem nagyvárosias, és ezt évekóta gyönyörűen hozza, övé a legjobb blog szavazatom, bár bevallom innen a Balaton altájáról nincs annyi rálátásom, hogy rászánjak annyi letöltést, hogy… ezért szubjektív maradok .)
Akartam képet is feltenni, de most gyenge a térerő, lassú a feltőltés. Talán este :)
Csobáncnak vannak húsvéti szigeti motívumai, ha úgy akarom látni. Pedig csak a legerősebb, jól megépített részek lehettek. (Blogunk mint erős vár áll, mások romjai felett!)