Óvakodnom kell, nehogy henye szavakkal írjak Balatonhenyéről, merthogy Henye többet érdemel: nem, nem a Henye boroszlánról, nem is a kiváló nedűről a Château Henye Furmint Late Harvest 2000-ről lesz itt szó, hanem magáról Henyéről, arról a településről, amely nevéhez híven kiválóan alkalmas a henyélésre. Ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek, mert kezdik felfedezni, felkapni a helyet. Az amúgy is csodálatos fekvésű, volt nemesi falu csinosodik, a nyaralóvendégek megszerették.
Henyének nincs honlapja, mindösszesen ennyi információt találtam róla:
„A Káli-medence észak-keleti mellékmedencéjének végén, a Dobogó-patak partján 180 lakos otthona ez az Árpád-kori apró település. Csak közúton érhető el, a Balaton-parttól, Zánkától 11 km távolságra. Bár Henyén megállni látszik az idő, néhány módos porta a község nemesi múltjára emlékeztet. Központjában a helyi méretekhez képest óriási neogótikus templom áll, melyet a 20. század elején építettek a lerombolt középkori helyébe. A falu északi végétől 250 méterre lévő kőfalak nyomai egy Árpád-kori pálos kolostor emlékét őrzik. Az északra, Kapolcs irányába vivő sárga turistajelzés látványos, romantikus sziklafal mellet vezet. A "Törökök halála" szikláknál a népmonda szerint egy csapat eltévedt török lovast szorítottak itt a szakadékba az őket üldöző henyei nemesek.” (MTI)
Henye arról is nevezetes, hogy a Művészetek Völgyébe tartó, Zánka irányából érkező autósok rendszerint erre tartva igyekeznek lerövidíteni az utat, nem sok sikerrel. A terepjáróval, traktorral, lovas kocsival járható düllők többnyire kifognak a városi flasztert szokott járgányaikon. Két keréken és gyalog viszont a térképen is jelzett, de nehezen követhető út helyet az irány tartása javallott. (Bővebb felvilágosítással és mértéktartó árakkal a helybéli kocsmában szolgálnak!)
Szállás:
Bodor Ház
Julia Porta