Tavaly is így volt. A szeptember eleje egészen nyáriasra sikeredett, de ez senkit nem kárpótol a csapadékos, sőt helyenként hűvös nyárért. Én mindenesetre kitűnően éreztem magam, ez erős széltől eltekintve kimondottan kiváló volt az időjárás a bicajozáshoz. Tekertem is rendesen majd két hónapon át, csupán azt bánom hogy mivel tönkrement a telefonom egy nagy tócsába zúgó esést követően, nem tudtam fotókat készíteni.
A környékbeliek (Káli-medence, Nivegy-völgy, Dörgicse) nyugodtan hozzám állíthatták óráikat, tutira vehették mikor jelenek meg: akár esik akár fúj. A helyi kocsmákban, vendéglőkben érdeklődve vették számba újabb és újabb sebeimet: estem keletem néha rendesen.
Aztán kaptam kisnövényhatározót is, így gyalog is koboróltam eleget: a romok lesújtóan elhanyagolttá váltak, a túraútvonalak pedig nehezen követhetőek...
Említést érdemel, hogy e kistelepülések, mind, saját erőből sok és szinvonalas programot kínáltak.
Kevesen voltunk, szellősen, de én pont így szeretem a tó felvidékét.
Hát ez volt, internet viszont csak elvétve...