Említettem, már hogy Szeentbékkállát Mindszentkálla felől érdemes megközelíteni, felfedezni. A két falut összekötő műút közepetáján tábla jelzi, hogy merre kell elfordulnunk egy murvás úton. Ez a lovardák felé vesz irányt, a kint legelő lovak a szép látványt adnak a tájjal.

A lovaspóló pálya előtt kanyarodik el a kék jelzés mely a kőtengerhez vezet minket. Bár magánterület, érthető a turista érdeklődése s nem harapják le az ember fejét, ha bekívácsiskodik… Ilyet még én sem láttam, nem is tudom mihez fogható. Az elmúlt években volt szerencsém egy két meccset is végignézni. Pazar na. Nem úrizáló sport ez mint hittem, inkább heves, egymásnak feszülően férfias, bár újabban hölgyek is próbálkoznak… Hadijáték volt ez hajdanán. (Azt hittem tudok a tavalyi képekből mellékelni, de otthon maradt a diszk, a link mögött is vannak fotók.)

A pálya mögötti kőtenger kiterjedése és méretei, különös formavilága kenterbe veri a többi környékbelit, innen viszont nem gyönyörködhetünk pazar kilátásban, ráadásul oly felkapott kirándulóhelynek számít, hogy időzítés vagy mázli kell hozzá hogy elkerüljük mások hangos társaságát. Én nem sokkal a déli harangszó után cserkésztem be, és még így is voltak néhányan, (igaz levonulóan).

Van itt egy billegő, ingó szikla az a társaságok kedvence: a megmászása, de látószögemből egy kővé dermedtt háromfejű sárkányt formáz. Aztán vannak itt más szörnyek is: félszemű gigateknős az ős-óceánból, vagy, amit csak akartok.

Nem érdemes a kőtenger széleit követve elbóklászni az erdőben, én legalább is az hittem, arra is megtalálom a nemlétező utat Szentbékkálla felé.