Monoszlóra kerékpárral? Felér egy öngyilkossággal, ha a műutat választjuk. Balatonhenyéről viszont van egy szekérút, amely összeköti e két zsáktelepülést, ha nincs felázva minden megerőltetés nélkül használható. A Káli-medence legeldugottabb csücskei között színpompás lankás tájon vezet ez a hátsó út. A végén persze egészen más legurulni Monoszlóról: egyáltalán nem kel hajtani a pedált, ráadásul árnyékos erdős völgyben robogunk végig!


Szóval Balatonhenye felől érkeztem, és máris a templomnál találtam magam. Mivel kimelegedtem a hegy oldalában található temető fái közé vezetett első utam. Kellemes hideg vizű a kútja. Maga a temető szép fekvésű sok régi sírt rejt, de abban is egyedülálló, hogy a kopjafák is hagyományosak itt, illetve a faragott fejfák.

A református templom nagyon megviselt állapotban van, de az árpád kori kapu szépsége feledteti ezt.

Egyáltalán, Monoszlóra jellemző ez a kettőség. Nagyon lepusztult állagú épületek és pazarul felújított házak sorakoznak egymás tőszomszédságában. A település ennek ellenére szépen rendbetartott, kimondottan csendes, nagyon is vidékies. A bolt nincs egész nap nyitva, sziesztát tartanak, a kocsma, ahol süteményeket is lehet kapni délután háromkor nyit.

Az erdei iskola az utóbbi években lett nagyon rendbetéve. Ilyenkor nyáron a gyerekeké a terep, két tanösvény is a faluból indul, közel van a Hegyes tű is. A település mondhatni jól megvackolt magának a természet lágy ölén.

A közelben van egy hegyi tó is, bár nem volt kedvem mászni, nem néztem meg. Maga Monoszló egy röpke fél óra alatt bejárható. A templom környékén van egy működő mázsaház, aki még nem látott ilyet az feltétlenül nézze meg. Mivel nincs átmenő forgalom kimondottan de nagyon csend van, kicsit álmosító. A turizmus még nem fedezte fel magának e környéket.