Szentbékállát érdemes Mindszentkálla felöl megközelíteni, enyhén lejt az út, s végig szép kilátásunk van a Káli-medencére, és a falura.
A faluközpontban, árnyékos helyen kiköthetjük a lovat, mert elég meredek és kacifántos az utcaszerkezet, gyalog jobban boldogulunk, ha mindent szemügyre szeretnénk venni. Hangsúlyozottan megéri végigbolyongani a zegzugos utcácskákat, gondozott kertek, rendben tartott, szépen felújított házak sorakoznak egymás mellett.
Én a templomnak indultam. A templomot elérve ne forduljunk vissza, hanem nézzünk körül a környékén. A közeli kis vízmű nem valami csodás látvány de az előle feltáruló panoráma magáért beszél, és a jéghideg vizet adó kútja vonzó cél lehet.
Innen a templomot megkerülve a temetőn átvágva találhatjuk meg némi szerencsével a Velétei palotaromot az erdő ölelésében. A csapás ugyan nincs jelezve, de ha a nem a kéktúrán indulunk el, és nem is a templom felé, akkor jó eséllyel rábukkanunk úgy 30 méterre. Visszaérvén a templomhoz lefelé indultam el. A főtérről egyenes út visz a kőtenger felé, a falukép talán legszebb házai is erre találhatók. A magam részéről, most nem látogattam meg a Káli-medence egyik legizgalmasabb természeti jelenségét sokan tartottak oda, reggelre kelve kell elcsípni a helyet, ha nem akarjuk mások hangját hallani. (Tehát erről és a közeli lovaspóló pályáról, majd nemsokára külön.) Egyedi az utat szegélyező kálvária, sajnos az egyik stációt ledöntötték.
Szentbékállán mindent megtalálunk ami a falusi turizmushoz kell a szállástól az étteremig, a folyamatos nyitvatartású boltig. Telitalálat annak aki a szépre vágyik, mindenképp időt kell rá szakítani, mert nem lehet bejárni olyan röpke idő alatt mint a medence aprófalvait.
Szentbékállát Köveskáll felé hagytam el, akinek van ideje és ereje a Fekete hegy lábánál, a fehér feszület mögött, már az útról látható Töttöskáli templomromot is meglátogathatja, sőt onnan kiindúlva megmászhatja az Eötvös kilátót is. (Mondanom sem kell, kihagytam, de még visszatérek ez a programpáros is megér egy külön bejegyzést.)