Ma kezdődik a Művészetek Völgye, írhatnám: pedig a valóságban, már több mint tucat éve kezdetét vette és csupán szezonon kívül szünetel. A mostani „bekezdést” is hosszas előkészítő munka előzte meg, gondolom. Az igazat megvallva, még soha nem jártam abban a völgyben, ahol ezek az események zajlottak, és történnek, csak a média tudósításai, ismerősök beszámolói alapján van elképzelésem: milyen is lehet, lehetett. Ebben az évben már nem maradhat ki, leérek, beérek oda is.
A szomszédban, a Káli medencében azonban sokszor és sokat voltam, egyszer el is határoztam, átugrok Kapolcsra bicajjal, de útba esett Henye és bizony ott ragadtam, a völgytől egy ugrásnyira henyélni, ha már úgy hozta a sors. Maradva a medencénél: nem igen értettem, miért nem lehet „völgyé” varázsolni, hiszen minden adottsága ellenére, ez a tájék a gyalog és kerékpárral túrázók, gépkocsival, motorral, jobb esetben lóval portyázók terepe volt és lesz… Kérdezgettem a helyieket, de nem volt benne köszönet: az őslakosok nem értették miért jó az, ha mindenféle emberek elözönlenek egy falut, néhány napig ott dajdajoznak aztán tovább állnak, a környéken nyugalmat kereső ingatlantulajdonosok és „újlakaosok” pedig osztották nézeteiket, sőt… Mindezek után meglepett, mikor kósza hírek nyomán értesültem arról, hogy valaki, vagy valakik „fesztiválszervezésbe” kezdtek, pont ott, a Káli medencében, pont a kapolcsi rendezvényt megelőző időpontban. Mondhatni, nem is tudott erről senki, magam is az Interneten leletem a programtervezetre, ami első és többszöri ránézésre is merészen csábító volt. No, ezt megnézem magamnak, úgy is terveztem, ebben az időszakban „mártózom” meg a medencében.
Sikerült időben leérnem, a megnyitón – mint láthatjátok – jelen lennem. Azonban magukkal ragadtak az események, annyira rokonszenves volt a történet, hogy azonnal beálltam önkéntes segítőnek és… Nem maradt időm – on line - megosztani veletek mi minden történt és történik még. Bár lehet, felesleges párhuzamot vonni Kapolcs és Kékkút között, abban van némi hasonlóság, hogy ugyan települések összefogásáról, tehát több helyszínről van szó, mégis a két település frontembere ez ügyben elszánt, azaz meghatározó személyiség, ezáltal a völgy és a medence központjait törvényszerűen lakhelyük jelenti.
A Művészetek Völgye talán túlnőtte magát, túl sok igénynek, sokaknak akar megfelelni, a Káli Napok – Káli Vigasságok megtalálta a helyét, megtalálta közönségét, nem voltak sem sokan, sem kevesen, csupán annyian, hogy még legyen idejük és módjuk megismerni, felismerni egymást. (Persze Kapolcs is ilyen lehetett anno, nem tudhatom, és egyébként is: elfogult lehetek, mert nekem ez a medence nagyon bejön, és maradok huszonötödikéig, míg el nem indulok völgyelni.)
És tessék, már megint nem sikerült a lényegről írnom, mi is volt, mi is lesz még itt a Káli Napok – Káli Vigasságok keretében, de majd, legközelebb… Ma Kővágóörsre!